„Sűrű, sötét köd gomolyog,
Nehéz szívem alig dobog.
A szerető világ elhagyott
S kihunytak a csillagok.”
Egy rózsa nyílt a réten,
Vörös felhők gyűltek az égen.
Vörös eső hullott le
S vérben fürösztötte.
Vándorló madár indult meg,
Csendessé vált a hegy.
E síró hang is elnémult,
A vörös rózsa kifakult.
„Sűrű, sötét köd gomolyog,
Elragad, lassan elmúlok.
Ez a világ elveszett,
Ezernyi csillagot temet.”
